A boldogtalanság egy teljesen természetes emberi lelkiállapot. Sokunkat hatalmába kerít, mégis sokszor nem vagyunk a tudatában annak, hogy konkrétan mi is okozza ezt a negatív érzést, hogyan ismerjük fel a tényleges okot és hogyan változtassunk rajta.
Sokszor olyan életbeli eseményekhez vagy helyzetekhez kötjük, amelyekhez - szerintem - nem kellene.
Általában összekeverjük az érzelmeinket, egyszerűen nem vagyunk tisztában a fogalmakkal, s ez vezet el oda, hogy tömegesen depressziós mindenki- sokszor a téves információk miatt, amely rosszul férkőzött a tudatunkba. Az emberek úgy vettem észre, összekeverik ezeket a fogalmakat: öröm-boldogság, bánat-boldogtalanság.
Ha valaminek éppen örülünk, még nem feltétlenül vagyunk boldogok, ha valami bánt minket, attól még nem feltétlenül leszünk boldogtalanok. Annyi a különbség, hogy ha az öröm, vagy a bánat sokszor van jelen az életünkben, magukkal hozzák a boldog, vagy boldogtalan életet. Tehát hosszútávon sok öröm: boldog élet, hosszútávon sok bánat: boldogtalan élet.
Igen ám, de ha ez a helyzet nekünk nem jó, azaz fájdalommal jár, akkor bizony változtathatunk. Elsősorban meg kell vizsgálnunk a fogalomtárunkat. Az örömökhöz pedig fel kell ismerni az életben az értékelendő pillanatokat.
Boldogtalanságot ugyanúgy, ahogyan boldogságot sem élethelyzetek, vagy más emberek nem adhatnak.
Vegyünk egy olyan példát, ami szinte minden emberrel megtörténik: valakiben csalódunk, aki mélyen megsebez, megbánt. Ez mindenkivel előfordul az életben, s szomorúságot okozhat, sőt, nem is egyszer, hanem néha nagyon sokszor.
Ha mások megbántanak, vagy kihasználnak, attól nem lehetünk boldogtalanok, gondoljunk csak bele kicsit. Az okozhat bánatot, szomorúságot, de nem okozhat egy egész boldogtalan életet. Nem szabad hagynunk azt, hogy befolyásoljon egy rossz esemény abban, hogy ez hosszantartó boldogtalanságot okozzon.
Elsősorban legyünk saját magunkkal teljesen őszinték és vizsgáljuk meg azt, mi az okozója az általunk gondolt boldogtalanságnak és hogy ezt mivel tudjuk feloldani.
Manapság az embereket a pénzhiány, a szeretethiány és a céltalanság teszi boldogtalanná, de ha valaki valóban nem akar boldogtalan életet élni, az a kezébe veszi az irányítást.
Van a te saját, különbejáratú, egyéni életed, a te saját világod, amit képzelj el egy nagy örökzöld fenyőfaként. Amikor valaki megbánt, vagy kihasznál, akkor letép a leveleid közül egyet. Fájlalhatod a letépett levelet, de ettől még a többi leveled megmarad és ugyanolyan szépen zöldell. Valahogy így kell átültetni a boldogság fogalmát magunkba.
Nézzünk csak olyan okokat, amelyeket általában felvázolunk magunknak, hogy miért NEM vagyunk boldogok:
1. Nincsen elég pénzem.
A pénz önmagában nem boldogít, ezt mindenki tudja. Sok sikeres ember sem azért boldog, mert sok pénze van, hanem azért, mert megteremtett magának egy olyan közeget, amelyben azokkal a dolgokkal foglalkozhat, amelyekben örömét leli. Másrészt kevés pénzzel is lehet valaki boldog, méghozzá úgy, hogy a kereteihez igazítja az örömeit. Ha van pénzem, elmegyek nyaralni, ha nincsen pénzem, teszek egy hatalmas sétát a jó levegőn, mindkettő okozhat örömet, és feltölthet. (Csak hogy két végletet említsek.) Feltetted-e már magadnak a kérdést, hogy te magad mennyit tettél azért száz százalékosan, hogy növeld a lehetőségeidet? Csak légy őszinte magadhoz.
2. Nem vagyok kibékülve magammal.
Ez az, amin csakis te tudsz változtatni. Egy életed van. Nem teheted meg, hogy úgy éld le, hogy utálkozol. Vagy utálni fogod magadat és szenvedéssel teli életed lesz, vagy tudatosan keresed magadban a szépet, és amin pozitív irányba változtathatsz, azon változtatsz is. Nem tetszik a lábad formája? Mindenkinek másmilyen. Undorodsz attól, hogy kövér vagy? Mikor ültél le elolvasni, miről szól az igazi életmódváltás? Mikor edzettél minden este hulla fáradtan? Semmi sem lehetetlen. Nézd meg a tolókocsisokat, vagy a testi fogyatékkal élőket. Mit tennél ha úgy kéne élned? Csak gondolj bele! A csípőficamos elfogadja, hogy neki azzal a testtel kell élnie és ettől függetlenül képes arra, hogy elfogadja magát és nem ezen siránkozik. Bizony.
3. Nincs, aki szeressen.
Te szereted magadat? Ez az egyik fő kérdés. Elsősorban az, aki egész életedben melletted lesz, az te magad vagy. Tehát első sorban neked kell szeretni magadat. Sokunkban vannak gátlások, sokunk küzd azzal, hogy önmagát elfogadja, sokszor nem könnyű. De nagy igazság, hogy amíg nem vagyunk harmóniában magunkkal, addig bizony más sem fog szeretni. Mit tettél annak érdekében, hogy szeresd magadat? Ha most azt mondod vállat vonva, hogy nem érdekel, akkor nyilván semmit. Amit magadról gondolsz, az kisugárzik. Ha azt gondolod, hogy csúnya vagy, akkor a többség is annak fog látni, főleg azok, akik nem ismerik, hogy belül mennyire értékes ember vagy. Ez nyilván kemény munka, de valahol el kell kezdeni, önmagunk elfogadása pedig az első lépcsőfok ahhoz, hogy mások is szeressenek. Ha megtalálod igazán önmagadat, és békében élsz magaddal, egyedül is megtanulsz boldognak lenni, akkor rád fog találni a szerelem, mert az ember szívesebben szeret bele egy optimista, magával rendben levő emberbe. Sosem leszel attól boldog, hogy más valaki szeret csak. Hiába szeret valaki, ha te magadat nem. Ez a helytelen gondolat sajnos nagyon sok kapcsolatot tesz tönkre manapság.
4. Nincsen jó állásom.
A gazdasági helyzetre tekintve ki lehet jelenteni, hogy az emberek nyolcvan százalékának nem az a munkahelye, amit szeretne. Ezek vagy amiatt vannak, hogy nincs megfelelő végzettségük, nincs megfelelő intelligenciájuk(környezeti és genetikai különbségek), vagy nincsen elég merszük a képességeikhez mérten lépni. Nem mindenki születik gazdagnak és tanul olyan szakmát, aminek segítségével több százezret kereshet havonta egy menő munkahelyen. Ha te is azok közé tartozol, akik az életben kevesebb lehetőséggel indultak, két dolgot tehetsz: minden munkakörben megtalálod a tevékenység okozta örömet, vagy nagyon keményen harcolsz azért, hogy többre vidd. Nincs mese.
5. Nem tudok végzettséget szerezni.
Nyilván, ha nem születtél olyan családba, ahol a szüleid állják az egyetemi/főiskolai képzés kétszázezer per félév tandíjat, és saját magad önerőből nem tudod megoldani, akkor vagy belenyugszol, hogy így éled le az életed (nem biztos, hogy ez a jobb választás), vagy nem nagy távokban gondolkodsz, s leegyszerűsíted az álmaidat, a lehetőségeidhez mérten. Sok ember azért marad tétlen egész életében, mert a "nagy" álmaik megvalósításához nulla százalék esélyt láttak, de ezért még a kisebbekbe sem kezdtek bele semennyire. Az, hogy alacsonyabb társadalmi rétegben nevelkedtél, még nem ok arra, hogy még ha kicsiben is, de elindulj felfelé az utadon. Ráadásul gondolj bele, hány olyan tehetős fiatal van, aki igazából csak azért végez el egy egyetemet, hogy legyen diplomája, egy papírja, vagy mert a szülők ragaszkodnak hozzá holott egyáltalán nem lelkesíti éppen a választott szakma. Van már olyan tanfolyam, amit részletekben lehet fizetni, levelezőn, munka mellett, valahol el kell kezdeni az első lépést.
6. Nem csinálhatom azt, amit szeretnék
Miért nem? Általában mindenki odáig jut el, hogy tudja, hogy mennyi mindent szeretne csinálni, néha túl sokfélét is, aztán felvázolja a korlátait, tudatosítja magában, miért nem csinálhatja, és ez annyiban is marad. Ezekre a kérdésekre keresd meg a választ, hátha ráakadsz a mentőmellényre a sok ellenkezésben: 1. Mi az, amit valóban szívesen csinálnék? 2. Ezeket szerintem miért nem tehetem meg? 3. Mit tettem az érdekében, hogy ezek közül bármelyiket is végezhessem? Néha meglepő válaszokra bukkanunk, amikor saját magunknak tesszük fel a lényeges kérdéseket.
7. Nem szeret a szerelmem.
Sokan az élet értelmét abban látják, hogy szerelemre leljenek. Nos, ez egyrészt nem mindenkinek fontos, tehát nem ez az elsődleges célja az életünknek, sokkal inkább az, hogy harmóniában és boldogan éljünk önmagunkkal. De, ha már emiatt vagy nagyon mély letargiában, mert valaki nem szeret viszont, összetört a szíved, akkor pár dolgot tudatosítanod kell magadban. Csak úgy lehet megtalálni az Igazit, ha te magad is igazi vagy. Amíg nem találsz rá önmagadra, addig a másik is csak egy olyan képet lát/szeret, ami nem te vagy. Abból pedig nem sül ki jó dolog sajnos (Persze mindenki változik, de itt nem erre gondolok!). A másik, hogy az az igazi szerelem, ami mindkét félt őszintén és szorosan összeköt. Az a valaki, akit te iszonyatosan szeretsz, ő meg téged nem, az nem lehet az igazi. Még akkor sem, ha te azt hiszed róla, hogy ő az. Az igazi a másik feled. Te meg ő egy egészet alkottok, s ha csak az egyik fél szeret, ott nincsen egész. Egyrészt senki sem kötelezhető arra, hogy bárki iránt romantikus érzelmeket tápláljon, másrészt aki nem csinál helyet számodra az életében, az nem is érdemes arra, hogy miatta bánkódj.
Ezernyi okot fel lehetne sorolni, amelyet azon kérdésre adunk válaszként, hogy mitől lehetünk boldogtalanok. Többnyire ezek nem valós korlátok, hanem mi magunk állítjuk fel. Vagy egyszerűen nem látjuk meg a lehetőségeket. Nem is gondolnánk, hogy ez a dolog olyan tényezőkből áll össze, amelyek miatt igazából nem is kéne rossz lelkiállapotban lennünk. Olyan tényezőkből, amelyeken ha felismerjük, hogy róluk tévesen gondolkodunk, bizony megváltoztathatjuk.
Soha, senki, vagy semmilyen külső körülmény nem fog igazán boldoggá tenni minket akkor, ha az életben nem tudjuk pozitívan értékelni az élet apró örömeit és nem is teszünk azért, hogy ezek az örömök többszörösen, vagy huzamosabb ideig mellettünk legyenek, vagy megtaláljanak. Márpedig, ha helytelenül gondolkodunk, nem fognak ránk találni.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájk gombot, vagy oszd meg Twitteren is!:)
