Sajnos magas arányban szűrhető a gyermekek életében a családon belüli erőszak, a rossz életkörülmények és az alkoholizmus jelenléte.
Nagyon sok esetben az ilyen környezetben élő gyerekek önmaguk is szenvedélybeteg, agresszív, vagy létminimum alatt élő, az élet akadályaival küzdő felnőtté válnak. Sok esetben. De valójában kétfelé mehet el a felnőttkor: vagy a helytelen példát látva éli tovább azt a rossz életet (ami nem fogja boldoggá tenni), vagy pont az ellenkezője lesz: mindent el fog követni azért, hogy ebből a létből kiemelkedjen és törekedni fog arra, hogy jobb ember legyen és megtalálja a boldogságát.
A rossz gyerekkor önmagában nem indok arra, hogy felnőve milyen utat választunk magunknak. A rossz gyerekkor az útmutató affelé, hogy milyenekké válhatunk, attól függően, hogy hogyan állunk a dolgokhoz.
Ha a szüleink olyan példát mutatnak, amely hanyag, lusta és a szenvedélybetegségek miatt romboló hatással a családra, tökéletes ellenpélda lehet arra, hogyan ne akarjuk élni az életünket.
Néha nagyon nehéz kitörni egy olyan közegből, amely szinte semmilyen alapvető tapasztalatot nem nyújtott arra, hogy megtanítsa, hogyan kegyünk boldogok, hogyan építsük fel a saját életünket és hogyan legyünk motiváltak az életben, hogyan haladjunk előre és legyünk egészségesek akár mentálisan, akár fizikai értelemben is.
Általában a rossz körülmények között élő gyerek, akinek a szülei nem mutatnak megfelelő példát, egészen addig nem fogja fel, hogy tulajdonképpen ilyen környezet nem a megfelelő, amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmét, vagy el nem kezdi hasonlítani a saját életét egy másik társához. A magunkat másokkal való összehasonlítás teljesen természetes (bár bizonyos helyzetekben egyáltalán nem célszerű), de sokszor ráébreszt bennünket arra, hogy vajon mit rontunk mi el, vagy mi az, amit máshogy kéne tennünk ahhoz, hogy az életminőségünk jobb legyen.
Nyilván egy gyerek arra még nem feltétlenül jön rá, hogy a szorgalmas munkával majd idővel jobb élete lesz, de azt tudni fogja, hogy a társáék hozzá képest egy pozitívabb, nyugodt, jobb környezetben élnek. Fel fogja tudni előbb-utóbb azokat a különbségeket, amelyektől nagy mértékben eltér a saját és a társa családi élete.
A tinédzser- és felnőtt korba lépve az elsődleges fontos tényező az annak felismerése, hogy ez az állapot nem azért áll fent, mert mert van, aki boldogtalannak születik, hanem azért, mert a szülők nem mutatták a megfelelő példát, vagy mert nem tudták, vagy mert nem voltak tudatában annak, hogy nem a jó példát adják a gyermekeik elé.
Szerencsétlennek vagy rossz életűnek, rossznak nem születik senki, a múltunk egy dolog. A jövőnk pedig hogy milyen irányba fejlődik, mind a döntéseink összeségétől függ.
